“Egyre inkább merek önmagam lenni!” -az önbizalomról beszélgettünk Nádai Anikóval

Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az ismert embereknek nincs gondjuk sem az önbizalom terén, sem önmaguk elfogadásával. Vajon valóban így van ez?  Nádai Anikóval beszélgettünk erről és még sok másról…

Anikót már több mint 10 éve ismerte meg az ország. Sok minden történt vele azóta, anyuka lett, ismert és sikeres műsorvezető, akit sokan kedvelnek kedves, tűzről pattant, természetes lénye miatt.

Milyen voltál gyerekként? Biztosan nagyon szép kislány voltál!

Nem, egyáltalán nem! Inkább átlagos voltam és kimondottan kerültem azt, hogy a középpontban legyek. Abszolút későn érő típus voltam, gyerekként különösebben nem foglalkoztatott a külsőm, vagy csak minimális szintig. Mint a kislányok többsége én is belebújtam néha anyukám magas sarkújába és kipróbáltam a körömlakkjait, arckrémjeit, de ennyiben ki is merült a szépség iránt érdeklődésem.

Mikor kezdett el benned ébredezni a nő?

Tinédzserként kezdett foglalkoztatni a megjelenésem. Nem voltak különösebb gondjaim a külsőmmel a melleimet, illetve azok hiányát leszámítva. Nagyon szerettem volna nőiesebb formákat, annyira, hogy előfordult, hogy zoknival tömtem ki a melltartómat a cél érdekében. Sajnos nem sikerült egyformára a tömés és nagyon kinevettek a felemás cickóimmal.

Sikerült megúsznod a pubertáskori pattanásokat?

Szerencsére nem voltam pattanásos – persze azért elvétve akadt néhány -, inkább a bőrszárazsággal küzdöttem már akkor is. Viszont felnőttként sajnos pattanásos lettem, ami rengeteg kellemetlenséget okozott, hiszen az egyenetlen bőrfelszín még a legjobb smink alatt is látszik. Először azt hittem, hogy a babavárás idézte nálam elő ezt a gondot, de később az orvosi vizsgálatokon kiderült, hogy ételintolerancia tüneteként jelentek meg nálam. Mindenkit arra biztatok, hogy ha huzamosabb ideig bőrtünetei vannak, akkor vizsgáltassa ki az okát, mert ezáltal sok egészségügyi probléma is megelőzhető.

Elmúlt a tinédzserkori bőrszárazság problémája?

Nem sajnos, folyton ki van száradva a bőröm. Annyira, hogy bizonyos felületeken, főként a karomon még atópiás is volt egy időben. A közelmúltban kezdtem el használni a Bio-Oil Száraz Bőrre fejlesztett géljét és nagyon megszerettem. Kiválóan hidratája a száraz bőrfelszínt, és –bár bevallom, tartottam az olaj alapú formulájától – egyáltalán nem hagy olajos érzetet maga után a bőrömön.

Mi a helyzet a striákkal?

Szerencsés vagyok, megúsztam a striákat. Gondolom, köszönhetem ezt egyrészt a genetikámnak, másrészt annak, hogy viszonylag fiatalon, 26 évesen szültem. A kisfiam hatalmas baba volt, ráadásul több mint 20 kilót szedtem fel a terhességem alatt, mégsem lettek a hasamon terhességi csíkok. Ugyanakkor a mellem alatt van pár halvány stria, azokra nemrég elkezdtem használni a Bio-Oil-t.

Küzdöttél valaha önbizalomhiánnyal?

Persze, folyamatosan. Szerintem nincs olyan nő, aki tökéletesen elégedett önmagával. Én sem látom mindenemet szépnek, látom amikor belenézek a tükörbe, hogy melyek azok a dolgok, melyekért többet kellene tennem, melyek azok a testrészeim, amelyekre ráférne a célzott torna… de még egy darabig hazardírozom a genetikámmal. Sosem fogyókúráztam, mert kimondottan vékony testalkatú vagyok – ez sokak szemében áldásnak tűnik, ugyanakkor sokat piszkálnak, piszkáltak is emiatt. Olyan fura, hogy amíg egy teltebb nőnek senki nem mondja azt, hogy kövér és megint hízott, addig egy vékony nőnek simán a fejéhez vágják, hogy „úristen, hogy nézel ki”, „de lefogytál”, „nagyon sovány vagy” – mindezt úgy, mintha a világ legtermészetesebb dolga volna, és nem lenne benne semmi sértő, holott ez egyáltalán nem így van. Figyelek arra, hogy egészségesen táplálkozzak, és sokszor örülnék, ha feljönne rám egy-két kiló.

Vélhetően nem csak az ismerőseidtől kapsz megjegyzéseket…

Igen, ez így van. Ismert emberként vadidegenektől is rengeteg, durva negatív kommenteket kapok az alkatomra vonatkozóan is, és bár már nem visel meg annyira, mint régen, de azért zavar. Nem vagyok önbizalom hiányos, mégis fontos számomra a visszaigazolás, azt szeretném, hogy szeressenek. Persze tudom, hogy nincs olyan ember, akit mindenki szeret, aki mindenkinek megfelel. Nincs bajom az építő kritikával, de a rosszindulattal igen.

Egyébként nagyon kritikus vagyok önmagammal kapcsolatban is, nagy bennem az elszántság, a bizonyítási kényszer. Dolgozom ezen és egyre jobban beérek, egyre inkább merek önmagam lenni, és bízom abban, hogy szerethető az, aki valóban vagyok.

Félsz az öregedéstől?

Persze! Van bennem egy csomó egészséges félelem attól, hogy fogok kinézni, mit fogok csinálni, milyen lesz az egészségem – sok kérdés kavarog bennem ezzel kapcsolatban. Tavaly veszítettem el az anyukámat, azóta sokkal jobban nyomaszt az elmúlás gondolata, mint az öregedés.

Fura dolog egyébként a genetika, annyira különbözőek vagyunk még családon belül is: míg a 86 éves nagymamám elképesztő fitt, biciklivel jön-megy mindenhová és alig van ősz hajszála, addig nekem 32 évesen muszáj festetnem a hajamat az őszülés miatt.

Van tanácsod az önbizalommal kapcsolatban?

Nem tudom, hogy ezzel kapcsolatban tudok-e, lehet-e tanácsot adni. Fontosnak tartom az önelfogadást, az önmagunk szeretetét. Ugyanakkor, ha valakinek van olyan testrésze, amit nagyon csúnyának talál, és mindennap a tükörbe nézve nem tud mást nézni csak azt a testrészt, ami zavarja és bántja – akkor, ha az kell ahhoz, hogy jól érezze magát a bőrében, tenni kell ellene. Jobb esetben ez tornával vagy arckezelésekkel megoldható, de nyilván van olyan, hogy nem ennyire „egyszerű” a kérdés. Én például a kisfiam születése után megcsináltattam a melleimet, és azóta sokkal jobban érzem magam a bőrömben. Természetesen senkit sem akarok plasztikai műtétekre biztatni, ugyanakkor én nem ítélem el azokat, akik ettől érzik jobban magukat.

Vélemény, hozzászólás?