7 tanács ahhoz, hogy boldog, sikeres felnőttet nevelj gyermekedből

Arra a kérdésre, hogy mit kívánunk gyermekünknek felnőttkorára, a legtöbben azt válaszolják, hogy szeretnék, ha boldog és sikeres ember lenne belőle. Szülőként sokat tudunk azért tenni, hogy ilyen jövőt alapozzunk meg gyermekünknek. Mindenkinek megvan a saját tapasztalatain alapuló módszerei, de az, hogy ezek mennyire válnak be, majd csak 15-20 év múlva derül ki. Érdemes tehát megnézni, mit mondanak azok a szakértők, akik már bizonyítottak gyereknevelés terén!

Két, nemzetközileg elismert szakember gondolatait és tanácsait mutatjuk most meg nektek.

Közülük az első, Julie Lythcott-Haims nevelési szakértő, a Stanford és Harvard Egyetemeken végzett, később a Stanfordon a kezdők dékánja lett. Ennek köszönhetően nagy rálátása nyílt a fiatalokra és a szüleikre, akik sokszor szörnyű nyomást gyakorolnak gyermekeikre. Elemzett egy, a Harvard által végzett több évtizedet felölelő utánkövetéses tanulmányt, mely alapján fontos következtetésekre jutott. Lythcott-Haims szerint nemcsak a gyermekét elhanyagoló szülő okoz kárt utódjának, hanem ugyanilyen káros a másik véglet, a túlgondoskodás. A tökéletességre nevelt, túlféltett gyerekeknek nem jut ugyanis elég idejük játékra, nem pihennek eleget, így tinédzserkorukra közönyössé válnak, sőt sokan közülük szorongástól, depressziótól szenvednek. A túlféltő helikopterszülő irányít, agyonszabályoz és mindent elkövet azért, hogy csemetéje jó iskola jó osztályába járjon, jó jegyeket szerezzen, díjakat, elismeréseket gyűjtsön be. Julie Lythcott-Haims rámutat arra, hogy a túlzásba vitt segítség lehet ugyan, hogy rövidtávon megtérül (pl. a szülő által megírt dolgozat jobb érdemjegyet kap), de hosszú távon ennek a gyerek önbecsülése látja kárát. Ilyenkor ugyanis a gyerekben az az érzés ébred, hogy a jegyei döntik el, hogy mennyire értékes és a szülő – legjobb szándéka ellenére- azt sugallja, hogy a segítsége nélkül a gyerek önállóan semmire sem képes.

 Julie Lythcott-Haims két legfontosabb tanácsa a szülőknek:  

  1. Hinnéd vagy sem, a házimunka nagyon fontos szerepet kap, hiszen az e területen végzett szerepek támogatják a gyereket a tettrekészség és a határozott mentalitás kialakulása érdekében. Véleménye szerint, ha gyermekeinknek a tanuláson kívül nincsenek kötelességeik, nem kell otthon segíteniük, akkor életképtelen felnőtteké válnak. Azt tanácsolja, vonjuk be az otthoni munkákba a gyerekeket, kapjanak önálló feladatokat, vállalják azért a felelősséget.
  2. A boldogság forrása a szeretet, ezért csemetéink akkor tudják magukat elfogadni és másokat is szeretni, ha mi feltétlen szeretetet adunk nekik. Azt gondolnánk, mindannyian feltétlen szeretettel szeretjük gyerkőcünket… Mégis, számtalan olyan apró szituáció van, amely a gyerek számára mást sugall! Egy példa a sok közül: az iskolából hazatérve ne az aznap kapott jegyekről kérdezzük először, hanem 100%-os figyelemmel, érdeklődve kérdezzük a nap élményeiről, eseményeiről.

A bemutatott másik szakértő, Esther Wojcicki saját gyermekei is igazolják módszereinek helyességét. Egyik lánya a YouTube ügyvezető igazgatója, másik a San Francisco-i Kalifornia Egyetem tanára és a harmadik a 23andMe (egy DNS-vizsgálattal foglalkozó cég) egyik vezetője. A Wojcicki pedagógus, 36 éve tanít és létrehozott egy világszerte elismert programot, gyereknevelési tanácsait összefoglalta egy könyvben ( How To Raise Successful People). A könyv szemléletmódot ad, Wojcicki véleménye szerint a nevelés legfontosabb pillérei: bizalom, tisztelet, függetlenség, együttműködés és kedvesség.  A legfontosabb, hogy azért szeresd őket,  akik, és ne azért, akivé szeretnéd, hogy váljanak. Vagyis: előbb bízzunk a gyerekben, aztán lesz megbízható.

Wojcicki szerint vannak dolgok, amelyeket nagyon következetesen be kell tartanunk:

  • Hagyjuk a gyerekeknek szabadidőt, nem kell minden percüket betáblázni!
  • A vacsora közös program minden este, ilyenkor csak egymásra figyelünk, nem a kütyükre.
  • A tiniknek munkát kell vállalniuk.
  • Amikor csak tudod, használd a humort, nevelj játékosan!
  • Ne segíts a házi feladatban!

Jó, belátjuk, ez utóbbi pont vitatható. Ugyanakkor fel kell ismernünk, mikor van a gyereknek valóban szüksége segítségre. A legjobb, ha arra biztatjuk, hogy próbálja meg egyedül megoldani a feladatot, de tudja azt, ha nem boldogul, segíteni fogunk.

Esther Wojcicki legfontosabb tanácsai:

1. Élj bátran!

Ne azt tanítsd meg gyermekeidnek, hogy a világ veszélyes, inkább azt, hogyan éljen biztonsággal. Mutasd meg neki, hogyan kell átmenni az úttesten, hogyan biciklizzen biztonságosan, vagy épp hogyan kell egyedül vásárolni.

2. Korán kell kezdeni 

Tévedés azt gondolni, hogy a hétköznapi önállóság tanítását csak hat éves kor fölött érdemes elkezdenünk. A legfontosabb szokásokat hároméves korig kell megalapozni, apró dolgokkal, mint például az önálló öltözködés, fogmosás.

3. Semmi baj a vitákkal

Természetes, hogy kerülnünk kell azt, hogy a szülői veszekedések személője legyen a gyerek, de más a helyzet a vitákkal. Nem baj, ha látja, hogy az emberek nem mindig értenek egyet, a kulturált konfliktuskezelést és a kompromisszumkészséget ugyanúgy el kell sajátítani, mint mondjuk az olvasás képességét.

4. Adj teret az önállóságnak!

Igaz, hogy több időt vesz igénybe, de hagyd a korosztályának megfelelő dolgokban önállóan cselekedni: egyedül öltözni, ételt készíteni (kezdetben felügyelet mellett), vásárolni. Légy türelmes, hiszen nem biztos, hogy minden elsőre sikerülni fog, de hagyj teret az önálló ténykedésnek!

5. A kütyük korlátozása 

Mint nagyjából minden nevelési szakértő, Wojcicki is határozottan ellenzi az okoskészülékek használatát kétéves kor alatt. Az ötéves kor feletti gyerekek szüleinek egy olyan szabály bevezetését javasolja, mely szerint a gyerek szabadon eldöntheti, hogy mit csinál egy órán keresztül, de cserébe a következő órában a szülő dönthet arról, hogy mi lesz a program.

6. Maradj hiteles, ismerd el a hibáidat!

Mindannyian hibázunk és a gyerekek ugyanúgy észlelik ezt, mint mi magunk. Többet tanulnak abból, ahogyan kezeled a helyzetet, mint magából a hibából.

7. Nem tudod mindentől megóvni!

Nem vagyunk felelősek gyerekünk érzéseiért. Teljesen mindegy, hogy mennyire vagy odaadó és mennyire szereted a gyereked, mindenképpen érik majd kudarcok, igazságtalanságok és emiatt néha kellemetlenül fogja érezni magát. Próbáld azt megtanítani neki, mit tegyen ilyen helyzetekben!

Vélemény, hozzászólás?